Mikler Roland: – Lékai Mátéval együtt rutinos játékosoknak számítunk a jelenlegi magyar férfi kézilabda-válogatottban, mert nekünk ez a második olimpiánk lesz. Igaz, a kettő között eltelt 12 év, de én így is azt vettem észre magamon, hogy hasonló izgalommal és drukkal készülök Párizsra, mint tettem azt Londonra. Az olimpia az olimpia. Amikor felveszed magadra formaruhát, már akkor elfog egy különleges érzés, amely nagyon sokáig kitart. Sokat dolgoztunk, edzettünk, és úgy gondolom, fel is készültünk. Itt nincs könnyű meccs, a legjobbak vesznek részt az olimpián, így már az első, Egyiptom elleni meccsen a legjobbunkat kell nyújtanunk.  

Mario Sostaric: – Nagyon hálás és boldog vagyok, hogy részt vehetek a világ legnagyobb sporteseményén. Ez minden sportoló álma, és az enyém is az volt. Kemény csoportunk van, de remekül felkészültünk minden meccsre. Az első célunk a továbbjutás, ezután pedig meccsről meccsre megyünk előre, és meglátjuk, mire lesz ez elég. Hazudnék, ha azt mondanám, nem az éremért megyünk Párizsba, hiszen minden sportoló ezért utazik. Ez az álmom és a célom, az álmodozás pedig mindig megengedett.

Bánhidi Bence: – Hatalmas dolog olimpiai résztvevőnek lenni. Emlékszem, amikor kisgyerek voltam, csodálattal néztem a sportolókat a tévében, ez pedig valóság lesz. Már most hihetetlen varázsa van az egésznek, és milyen lesz ezt személyesen megtapasztalni, a hazámat büszkén képviselni ezen a nagyszerű eseményen. Fontos lesz a jó rajt, így csakis az első meccsre koncentrálunk, a szombati Egyiptom elleni találkozóra, amely azért nekünk, szegedieknek különleges lesz, hiszen az ellenfelünk edzője Juan Carlos Pastor. Nyerni kell, mert egy jó rajt sokáig elkísér.

Bodó Richárd: – Sokszor eszembe jut, honnan indultam, sohasem feledem. Ha valaki Mátészalkán azt mondja nekem, miközben a suli betonpályáján kapura dobáltam, hogy olimpikon leszek, akkor lehet, jót mosolyogtam volna rajta. Most is ezt teszem, mosolyra áll a szám, de hatalmas büszkeséggel, amelyért hálás vagyok a szüleimnek, a családomnak, az összes edzőmnek és a csapatomnak, mert mindenben támogattak abban, hogy idáig eljussak. Olimpikon vagyok! Csodás ezt kimondani! Mit várok? Húzzuk be az első meccset, most ez a legfontosabb, éppen az ellenfelünk mestere, Mister tanított meg bennünket arra, hogy mindig a következő feladatra koncentráljuk, így most ezt tesszük, csakis Egyiptom legyőzése jár a fejünkben.

Fotó: Magyar Kézilabda Szövetség