Klubtörténet

A kezdet

A Szegedi Előrét Dr. Bérczi Mihály, a Tisza Volán főkönyvelője, majd igazgató-helyettese, valamint Ludányi Márton testnevelő tanár alapította 1961-ben. 1962-től szerepelt a csapat a városi bajnokságban, ahol rögtön az első helyet szerezte meg, majd nem talált legyőzőre az 1963-as megyei bajnokságban sem. Így két év alatt az NB II-be jutott a gárda. Az együttes 1970-től Szegedi Volán néven szerepelt, majd 1975-ben ezen a néven kezdte NB I-es menetelését. Az első osztályba feljutó csapat tagjai között olyan játékosokat találunk, mint Oláh Béla, Skaliczki László, Farkas József, Dobó Károly, Tamás Sándor és Giricz Sándor.

Az első osztály

Az 1975-76-os szezonban szerepelt a Szegedi Volán először az első osztályban. Az első NB I-es idényben a 10. helyen végeztünk. A bennmaradás egyetlen találaton múlott, hiszen a Szegedi Volán 13 pontot gyűjtött, annyit, mint a 11. Székesfehérvári MÁV Előre, a gólkülönbségünk 475-525, míg a Fehérváré 427-478 volt.

Az 1976-77-es szezonban a 9. lett csapatunk, könnyedén maradt az NB I-ben. 1977-ben Lele Ambrus és Buday Ferenc vezetésével a csapat elhódította a Magyar Népköztársasági Kupát. A négyes döntőben a csapatok (Szegedi Volán SC, Debreceni Dózsa, Dunakeszi Vasutas, Ferencvárosi TC) körmérkőzést játszottak, és a dobogón hármas holtverseny alakult ki. Hét pontot gyűjtöttünk mi, a Debrecen és a Fradi, ám mivel a Volánnak volt a legjobb gólkülönbsége (144-127, a Debrecenné 150-134, a Ferencvárosé 143-127), így a Szegedi Volán hódította el a serleget. Ez volt klubunk első nagy sikere.

Első Kupagyőztesek Európa Kupája (KEK) mérkőzését a Szegedi Volán 1977. november 10-én játszotta a Barcelona együttesével, és az újszegedi sportcsarnokban 27–22-re nyertünk első nemzetközi meccsünkön. Az akadályt sikeresen vettük, sikerült továbbjutnunk, ám a lengyel Lódz megállította a szegedi csapatot.

1977-78-ban 4. lett a csapat az első osztályban, az 1978-79-es szezonban pedig jött az első érem, a Tatabánya és az Elektromos mögött a harmadik helyen végeztünk. Ebben az idényben legyőztük (27–23) az újszegedi sportcsarnokban a bajnok Tatabányát. A Volánt olyan nevek vitték sikerre, mint Bartalos Zoltán, Dobó Károly, Lele Ambrus, Buday Ferenc, Hubai János, Tamás Sándor, Giricz Sándor, Lesti István, Lukács János, Oláh Béla.

Az 1979-1980-as idényt a hatodik helyen zárta a Volán.

Nyolcvanas évek

1981-ben hatodik lett csapatunk a bajnokságban, rá egy évre viszont már a negyedik helyen végeztünk.

1982 is történelmi dátum klubunk életében, hiszen második MNK-győzelmünket értük el. A döntőig tíz győzelmet arattunk, a fináléban a nagy rivális, a Veszprém volt az ellenfelünk. Az első szegedi meccsen 30–22-re nyertünk.

Ezen a találkozón így álltunk fel: Bartalos Z. – Tenke 3, Lele 12, Oláh B. 3, Szabó L. 5, Tóth G. 4, Hubai 2. Csere: Oláh Z. (kapus), Borbás 1. Vezetőedző: Boros Gyevi László. A visszavágón 31–26-os vereséget szenvedtünk, de az előnyből így is maradt még három találat, így ismét magasba emelhettük a kupát.

1983 újból egy csodás év volt. A bajnokságban ismét bronzérmet szereztünk, illetve a Magyar Népköztársaság Kupában megvédtük a címünket, harmadik kupagyőzelmünket arattuk. A hatcsapatos, körmérkőzéses tornát öt győzelemmel zártuk, megelőzve a Tatabányát és a Veszprém csapatát.

A Kupagyőztesek Európa Kupájában hatalmas menetelést hajtottunk végre. Előbb a dán Fredericát (27–16 és 29–27), majd az NDK-beli Lipcsét (25–29, 27–19) búcsúztattuk, így bejutottunk az elődöntőbe. Itt a későbbi győztes SZKA Minszk volt az ellenfelünk. Az újszegedi sportcsarnokban 25–24-re nyertünk, idegenben viszont 37–19-es vereséget szenvedtünk, így a legjobb négy között búcsúztunk.

1984-ben az első osztályú bajnokságban az ötödik helyen végeztünk, a KEK-ben viszont ismét parádés teljesítménnyel rukkoltunk elő. A nyolcaddöntőben a Kassát (27–32, 30–23), majd a negyeddöntőben a dán Helsingört (23-25) búcsúztattuk. Az elődöntőben a jugoszláv Doboj viszont legyőzött bennünket (24–26, 26–25), így ismét a legjobb négyig jutottunk.

1985 is jelentős évszám klubunk életében. Először szereztünk ezüstérmet a bajnokságban, úgy, hogy a bajnok Veszprémet hazai pályán 23–21-re legyőztük. Az IHF-kupában a spanyol Balonmano Recnisa Alicante a nyolcaddöntőben búcsúztatott bennünket.

1986-ban bronzérem került a játékosok nyakába, a mindent eldöntő meccsen 28–26-ra győztük le a Honvédot, és állhattunk fel a dobogó harmadik fokára. 1987-ben rendezték az utolsó tavaszi-őszi bajnokságot, a Volán hiába volt féltávnál a harmadik, végül a kilencedik helyen végzett.

Átalakult a bajnoki rendszer, így 1988-ban nem hirdettek győztest, míg az 1988–89-es idényben negyven meccset kellett játszani. Csapatunk a 7–14. helyért csatázott, végül a nyolcadik lett.

Az 1989–1990-es szezonban bravúrosan szerepeltünk, többek között hazai pályán legyőztük (25–22) a bajnok Győr alakulatát, végül az évtized harmadik bajnoki érmét szereztük, harmadikok lettünk.

Kilencvenes évek

Nem indult jól az évtized, hiszen az NB I-ben csak tizedik lett a Volán, az IHF-kupában pedig a román Nagybánya kettős győzelemmel búcsúztatott bennünket.

Az 1991–1992-es szezonban 14-ről 16-ra emelték az NB I létszámát, és két 8 csapatos csoportot alakítottak ki. Az előző idénybeli rossz szereplés után az ötödik helyen zártuk a bajnokságot, úgy, hogy a Komlói Bányászt a 3 győzelemig tartó párharcban 3:2-re győztük le (25–22, 26–22, 27–30, 22–22, hetesekkel: 4:5, 25–22).

Az 1992-1993-as bajnokságot még Tisza Volán néven kezdtük, de Pick Szeged néven zártuk és harmadikok lettünk. A bajnoki elődöntőben a Veszprém kettős győzelemmel búcsúztatott bennünket, de a bronzcsatát a Győr ellen megnyertük. Az első találkozót a jó öreg „Sporiban” vívtuk és hetesekkel vereséget szenvedtünk. Idegenben viszont 20–19-re nyertünk, majd a harmadik találkozón 21–17-re diadalmaskodtunk. A nemzetközi porondon az IHF-kupában a selejtezőben estünk ki.

A Magyar Kupában viszont ismét a csúcsra értünk, a Fotex Veszprémet kettős győzelemmel vertük meg (20–19 itthon, 23–21 idegenben), így negyedik MK-sikerünket arattuk. A döntőben így álltunk fel: Fekete R. – Oszlánczy, Sándor, Borsodi, Mezei, Bartók, Avar. Csere: Nagy Z., Dobos J. (kapusok), Dobos L., Ördögh, Csavar.

Az 1993-1994-es idényben klubunk történetének második ezüstérmét szereztük meg az NB I-ben. A KEK-ben az elődöntőig jutottunk. Előbb az ukrán Brovaryt, a nyolcaddöntőben a finn Karist, a negyeddöntőben az izlandi Selfosst búcsúztattuk. Az elődöntőben a spanyol Barcelona kettős győzelemmel jutott tovább.

Ebben a szezonban (1994–1995) is bronzérem került a Pick Szeged játékosainak a nyakába. Az EHF-kupában két kört mentünk előre, előbb a ciprusi Scholl Nicosiát búcsúztattuk, majd a nyolcaddöntőban a francia Montpelliert. A negyeddöntőben az orosz Cseljabinszk (21–23, 27–25) idegenben több lőtt góllal búcsúztatott bennünket.

1995-1996. Aranybetűkkel íródik be klubunk történetébe. Először lettünk magyar bajnokok. Új edző, Skaliczki László érkezett csapatunkhoz. Parádés idényt pródukáltunk, hazai pályán veretlenek maradtunk, 23-szor nyertünk a bajnokságban, kétszer döntetlent értünk el, és összesen egyszer, a Veszprém otthonában szenvedtünk vereséget. Az utolsó fordulóban Dunaújvárosban léptünk pályára, nyernünk kellett a bajnoki aranyhoz. 30–25-re legyőztük a Dunaferrt, így miénk lett a bajnoki aranyérem.

Az első bajnokcsapat tagjai: Avar György, Árvai Béla, Bajusz Sándor, Bartók Csaba, Borsodi Péter, Dalibor Brajdics, Csavar Zoltán, Dobos József, Dobos László, Fekete László, Fekete Róbert (csapatkapitány), Grőber Mátyás, Mezei Richárd, Oszlánczi András, Radovics Sándor. Vezetőedző: Skaliczki László.

A City-kupában egészen az elődöntőig masíroztunk, ahol a német Hameln (22–26, 26–27) kettős győzelemmel harcolta ki velünk szemben a továbbjutást.

1996-1997-ben a bajnokságban bronzérem került a nyakunkban, a kupában az elődöntőig jutottunk. A BEK-ben (a Bajnokok Ligája elődje) azonban sikerrel mutatkoztunk be. A 16 közé jutásért a román Steaua Bukaresttel mérkőztünk (27–17, 23–25) és jutottunk a csoportkörbe, ahol a horvát Zagreb mögött a második helyet szereztük meg. A negyeddöntőben a spanyol Barcelona kétszer is legyőzött bennünket, így búcsúztunk.

1997–1998-ban ismét a dobogó harmadik fokára állhattunk fel, a City-kupában a negyeddöntőben a német Nettelstedt állított meg bennünket.

1998–1999. Újabb bajnoki bronzérem, a City-kupában pedig ismét a német Nettelstedt állta az utunkat.

1999–2000. Zsinórban negyedjére lettünk harmadikok a bajnokságban, az EHF-kupában előbb a svéd Alingast vertük meg (33–20, 24–26), a következő körben azonban a norvég Stavanger kiejtett bennünket.

Kétezres évek

Bajnoki bronzéremmel zárult a 2000–2001-es idény, az EHF-kupában a negyeddöntő volt a végállomás. Túljutottunk a török Isztambul és az orosz CSZKA Moszkva ellen, a spanyol Bidasoa Irún viszont kiejtett bennünket.

A 2001–2002-es bajnokságban sikerült előre lépni, ezüstérmet szereztünk. Az EHF-kupában a spanyol Galdar az első körben győzött le bennünket.

2002–2003. Parádésan alakult a bajnokság alapszakasza, amelyben kétszer is megvertük a Veszprémet, és csak Dunaújvárosban szenvedtünk vereséget, így az élen végeztünk. A rájátszásban két vereséget is szenvedtünk, így a második helyen zártunk. A KEK-ben a negyeddöntőig jutottunk, a német Lemgo ejtette ki a csapatunkat.

2003–2004. A Bajnokok Ligájában sikerült kiharcolnunk a csoportból a továbbjutást, majd a nyolcaddöntőben a címvédő francia Montpellier ellen (29–22 itthon, 27–26-os vereség idegenben) hatalmas bravúrt bemutatva továbbjutottunk. A negyeddöntőben a német Magdeburg jobbnak bizonyult nálunk. A bajnokságban és a kupában is ezüstérmesek lettünk.

2004–2005. Újabb két második hely hazai porondon. A BL-ben megnyertük a csoportküzdelmet, a nyolcaddöntőben azonban egyetlen góllal maradtunk alul a szlovén Celjével szemben.

A 2005–2006-os szezon is emlékezetes marad. A pécsi Magyar Kupa döntőben 32–30-ra nyertünk a Veszprém ellen, így ötödik MK-sikerünket arattuk. A bajnokságban a dobogó második fokára állhatott fel a csapat, míg a Bajnokok Ligájában a bombaerős Ciudad Real a nyolcaddöntőben legyőzte csapatunkat.

2006–2007. Itt egy újabb csodás idény. Pedig az őszi bukdácsolások után kevesen gondolták, hogy ilyen emlékezetes marad a szezon. A sikeres Dunaferr elleni elődöntő után következett a Veszprém elleni finálé. Az első meccsen a rendes játékidőben 27–27 lett az eredmény, büntetőkkel azonban 4:3-ra nyertünk. A szegedi meccsen 25–22-re diadalmaskodtunk, majd a harmadik találkozón idegenben 39–26-ra kaptunk ki. A negyedik találkozót a csordultig telt újszegedi sportcsarnokban játszottuk. A meccsen 25–23-ra diadalmaskodtunk, megszerezve második magyar bajnoki címünket.

A bajnokcsapat tagjai: Daniel Andjelkovics, Ognjen Backovic, Bajusz Sándor, Bakos Dávid, Bendó Csaba, Berta Róbert, Ratko Djurkovics, Ferenczi Botond, Herbert Gábor, Ilyés Ferenc, Nedeljko Jovanovics, Kovács Ádám, Milorad Krivokapics, Lele Ákos, Vladan Matics, Mezei Richárd, Puljezevics Nenad, Sutka Norbert, Szente Gábor, Vadkerti Attila. Vezetőedzők: Vladan Matics, Zoran Kurtes.

A BL-ben a csoportküzdelmek után a spanyol Valladolid ejtette ki a csapatunkat.

A 2007–2008-as idény sem maradt siker nélkül. A Magyar Kupa szegedi döntőjében 27–22-re diadalmaskodtunk, ez volt a hatodik MK-győzelmünk. A bajnokságban ezüstérem jutott, a Bajnokok Ligájában megnyertük a csoportküzdelmet, azonban a középdöntőben a csoportban a harmadik helyen végeztünk, így nem kerültünk tovább.

2008–2009. A Dunaferr ellen sikerrel vettük az elődöntőt, a fináléban azonban a Veszprém 3:0-ra legyőzött bennünket. A budapesti Magyar Kupa-fináléban 27–27 lett az eredmény, azonban hetesekkel a bakonyiak 3:1-re nyertek, így másodikok lettünk. A Bajnokok Ligájában a négyes csoportban a harmadik helyen végeztünk, így nem jutottunk tovább.

2009–2010. Újabb két ezüstérem jutott nekünk a hazai porondon, a BL-ben a hatos csoportban az ötödik helyen végeztünk, így nem jutottunk tovább.

2010–2011. A magyar bajnokságban újból másodikok lettünk, a Bajnokok Ligájában azonban remekeltünk, továbbjutottunk a legjobb 16 közé, ahol a német Flensburg búcsúztatott bennünket.

2011–2012. Újabb két második hely jutott a hazai porondon, a Magyar Kupa döntőjében egyetlen góllal (26–27) maradtunk alul a Veszprémmel szemben. A BL-ben a csoportkör után estünk ki.

2012–2013. Hiába nyertünk az alapszakaszban hazai pályán a Veszprém ellen, újból a dobogó második fokára állhatunk fel, a kupában is ezüstérem jutott. A Bajnokok Ligájában sikerrel vettük – Barcelonában játszottuk 100. BL-meccsünket – a csoportkört, viszont a legjobb 16 között a Kielce jutott tovább.

2013–2014. Ez volt új mesterünk, Juan Carlos Pastor első szegedi idénye. A bajnokságban és a kupában újból másodikok lettünk, azonban májusban Berlinben a klub legnagyobb sikerét értük el: megnyertük az EHF-kupát. Az elődöntőben előbb a Füchse Berlint győztük le, majd a fináléban a francia Montpelliert. Szegeden közel 8000 drukker ünnepelte a Dugonics téren a nem mindennapi sikert. A nyáron pedig a díszes EHF-kupa serleg turnéra indult: előbb Szegeden, majd Bordányban, Zákányszéken, Makón, az erdélyi Székelyudvarhelyen, a vajdasági Magyarkanizsán volt kiállítva.

Az EHF-kupa-győztes csapat: Mikler Roland, Tatai Péter, Vadkerti Attila (csapatkapitány), Roberto Parrondo, Marko Lasica, Balogh Zsolt, Ancsin Gábor, Niko Mindegía, Jonas Larholm, Zubai Szabolcs, Hegedüs Márk, Vladimir Vranjes, Ilyés Ferenc, Nikola Prce, Marinko Kekezovics, Jonas Källman, Fero Sulc, Gidai Máté. Vezetőedző: Juan Carlos Pastor.

A 2014–2015-ös szezonban két ezüstérem jutott az immár MOL-PICK Szeged néven szereplő csapatnak a hazai porondon. A bajnokságban és a Magyar Kupában is ezüstérmesek lettünk. Egy év kihagyás után visszatértünk a Bajnokok Ligájába, ahol egészen a legjobb nyolcig jutottunk. Hazai pályán sikerült a THW Kielt legyőzni, idegenben viszont vereséget szenvedtünk, így búcsúztunk.

2015–2016-ban is hasonló volt a felállás. Második helyen végeztünk az NB I-ben és az MK-ban. A debreceni kupadöntő azonban történelmi marad, a Veszprém csak büntetőkkel győzött le bennünket 27–26-ra. A BL-ben a legjobb 16 között ismét a német Kiel vert ki bennünket.

A 2016–2017-es idényben a Bajnokok Ligája-sorozat igazán emlékezetesre sikerült, ismét Európa legjobb nyolc csapata közé jutottunk. A Paris SG állított meg bennünket, a szegedi vereség után a francia fővárosban döntetlent játszottunk. Debrecen nem hozott szerencsét, az MK-döntőben egy utolsó pillanatban értékesített hetessel kaptunk ki 23–22-re a Veszprémtől. A döntő első meccsén hiába vezettünk – az alapszakaszt az első helyen zártuk –, végül a Telekom Veszprém 23–17-re nyert, és hiába hoztuk 30–27-re a szegedi meccset, összesítésben a nagy rivális bizonyult a legjobbnak.

1996, 2007, 2018. A sorminta folytatódott. 2018-ban harmadik bajnoki címünket szereztük meg. Egy nem igazán emlékezetes őszi produkció után ültünk fel a trónra. Az alapszakaszt a második helyen zártuk, így otthon kezdtük a döntőt. Fantasztikus hangulatban 32–28-ra nyertünk, és ebből az előnyből egyet megőrizve (29–26) megszereztük az aranyérmet. A Dóm téren 6 ezer MOL-PICK Szeged-szurkolóval ünnepeltünk. A szokásos debreceni Magyar Kupa-döntőre az adidas #Kékek Tour jóvoltából közel 1500 szurkoló kísért el bennünket, ez új idegenbeli nézőcsúcs volt. A döntőben a Veszprém 23–21-re győzött le bennünket. A BL-ben a legjobb 16 között búcsúztunk, immár harmadjára vert ki bennünket a THW Kiel.

A 2018–2019-es idény emlékezetes marad. Klubunk történetének hetedik Magyar Kupa-győzelmét aratta, miután az izgalmas döntőben, Debrecenben 28–27-re legyőztük a Veszprémet. A magyar bajnoki döntőbe az alapszakasz győzteseként jutottunk be. Az első meccsen 37–27-re kikaptunk a Telekom Veszprém otthonában, a visszavágón 27–27-es döntetlent játszottunk, így ezüstérmesek lettünk. A VELUX EHF Bajnokok Ligájában a legjobb nyolcig jutottunk. Klubrekord, hogy 2018 után 2019-ben is veretlenek maradtunk hazai pályán.

A 2019–2020-as szezon a koronavírus-járvány miatt félbeszakadt. A Bajnokok Ligájában a csoportunkból a harmadik helyen jutottunk tovább a legjobb 16 közé, azonban a nyolcaddöntőt már nem tudtuk lejátszani, míg az NB I még az alapszakaszban véget ért, a Magyar Kupában hiába jutottunk a négy közé, a döntő elmaradt. Ebben a szezonban nem hirdettek győztest.

Ez az idény is jelentős változást hozott klubunk életében: 2020. január 1-től megalakult a PICK Kézilabda Akadémia, 2019. őszén pedig megkezdődött az új szegedi kézilabda aréna építése.

A 2020–2021. Ismét megnyertük a magyar bajnokságot, 4. bajnoki címünket ünnepelhettük. Az alapszakaszt a második helyen zártuk, a döntő első meccsén 31–28-ra nyertünk, szurkolóink parádés hangulatot teremtettek. A visszavágón 350 szegedi buzdítása mellett diadalmaskodtunk, méghozzá 37–36-ra, így kettős győzelemmel szereztük meg az aranyérmet. A Magyar Kupában ezüstérmesek lettünk, a Bajnokok Ligájában a legjobb 16 között búcsúztunk.

A 2021–2022-es szezon aranybetűkkel íródik a történelemkönyvünkbe. 2021. december 9-én átadásra került az új otthonunk, a PICK Aréna. Színpompás avatóval 8300 néző előtt a THW Kiel legyőzésével vettük birtokba a létesítményt. December 16-án a 60. születésnapunkat ünnepeltük, így csodás eseményekkel zártuk 2021-et.

A Bajnokok Ligájában a negyedik helyen zártuk a csoportküzdelmeket, majd a legjobb 16 között búcsúztunk. A Magyar Kupában bronzérmesek lettünk. A magyar bajnokság alapszakaszát a második helyen zártuk, így ismét döntőt játszhattunk. A szegedi egygólos vereség után Veszprémben 30–29-re nyertünk, így idegenben lőtt több találattal bajnokok lettünk, megszerezve az ötödik aranyérmünket.

2022–2023. Hiába kerültünk előnybe a két győzelemig tartó bajnoki döntőben, a Veszprém fordított, és 2:1-re legyőzött bennünket. A győri Magyar Kupa-döntőben másodikok lettünk, a BL-ben a csoportból továbbléptünk, az egyenes kieséses szakaszban viszont búcsúztunk. Ezzel az idénnyel ért véget Juan Carlos Pastor vezetőedző szegedi munkássága, spanyol mesterünk 10 idény után távozott.

A 2023-2024-es bajnoki szezonban Kárpáti Krisztián és segítője, Vladan Jordovics vette át a csapat irányítását, hosszú idő után ült magyar edző a kispadunkon. A BL-ből magabiztosan jutottunk tovább, többek között a dán Aalborgot és a lengyel Kielcét is emlékezetes meccsen győztük le. A legjobb nyolc közé már nem sikerült továbbjutnunk, a Veszprém állított meg bennünket. A magyar bajnokságban és kupában is ezüstérmesek lettünk.

A nyár sikere volt, hogy Imanol Garciandia a spanyol nemzeti együttessel bronzérmes lett a párizsi olimpián, amelyen nyolc játékosunk (Mikler Roland, Bodó Richárd, Bánhidi Bence, Mario Sostaric, Marin Jelinic, Imanol Garciandia, Borut Mackovsek, Tobias Thulin) és új mesterünk, Michael Apelgren vett részt.