Zsiga Gyula a PICK Kézilabda Akadémia kötelékében

- Immár hivatalosan is #kékek szerelésben szerepelsz, klubunkat, akadémiánkat erősíted az év eleje óta. Pár hónapja gondoltad volna, hogy nálunk dolgozol majd?

- Egyáltalán nem, teljesen véletlen alakult végül így. Egy egészen más téma miatt október végén beszéltem telefonon Kárpáti Krisztiánnal, a PICK Kézilabda Akadémia vezetőjével és kérdezte, hogy mi lesz a munkám, hiszen az MKSZ-nél véget ért a pályafutásom. Én pedig azt válaszoltam, hogy privátban, de szeretném folytatni azt a szaktanácsadói munkát, amit eddig is végeztem. Robert Redford után szabadon a „kézilabdás suttogóként” tevékenykedni. Ezután felgyorsultak az események, Krisztiánnal többször találkoztunk, egyeztettünk a lehetőségekről. Az akadémiai szakmai stáb tagjaként a pre akadémiai korosztályok szakmai munkájának felügyelete, hatékonyabbá tétele és az utánpótlásban dolgozó edzők mentorálása lesz az elsődleges feladatköröm. Az első megbízatásom június végéig szól, melynek végéig egy egymásra épülő szakmai irányvonalat szeretnék kialakítani, mely egymáshoz közelíti az életkori sajátosságokat és a szakmai képzettségei szinteket. A cél az, hogy a szegedi utánpótlásból több fiatal tehetség kerüljön be az akadémiai közegbe. Ez lenne a cél, ez egy nemes feladat.

- Hosszú pályafutás áll mögötted! Milyen emlékeid vannak Szegedről?

- A „Tromossal” többször jártam itt, azok kellemesek, hiszen bajnokok voltunk. Ezután nagy szünet volt férfi vonalon az életemben, de a PLER-el és a Váccal jártam itt, de nem voltunk egy súlycsoportban a Szegeddel. A PICK Aréna maga egy csoda, válogatott meccsen jártam már itt, minden megvan ahhoz, hogy jól és még sikeresebben tevékenykedjünk.

- Mi motivál, hogy a szegedi kézilabdáért dolgozzál?

- Először is nagyon nagy megtiszteltetés, hogy itt lehetek, és egy nagy tradícióval rendelkező klubot szolgálhatok. Amikor Montenegróból hazatértem, akkor az utánpótlás-nevelésbe nagyon mélyen beleástam magam, így kerültem az MKSZ-hez. Egy olyan országos fejlesztő programot dolgoztam ki, ami sok helyen egyfajta szemléletváltást is eredményezett. Az motivál, hogy ez egy új szegmense a kézilabda iránti elhivatottságomnak, úgy gondolom, hogy topedzőként egyfajta utat és lehetőséget nyithatok a nevelőedzők felé. Bízom benne, hogy idővel a mi képzésünk és a gondolkodásunk valamint a szemléletünk javul majd. Két dologban mindenképpen kell a változás, a mentalitásnevelés és képességfejlesztés területén. Véleményem szerint ez a két szegmens a képzésből országos szinten nagyon hiányzik, bízom benne, hogy itt Szegeden ebben nagyot léphetünk előre. Nagyon várom a kezdést, izgulok, mindig is izgulós voltam, mert szeretnék megfelelni a saját elvárásaimnak, és szeretnék sokat tenni a szegedi kézilabdáért.