A Balatonnál végzi az egyéni edzéseit Mikler Roland

– Hol értelek utol? Hogy telik a szabadság?

– A családdal, a feleségemmel és a gyerekekkel a Balatonnál pihenünk. Mióta megszülettek az ikrek, ha csak tehetjük, szeretjük itt tölteni a szabadidőnket. Épp az előbb fejeztem be a mai napra előírt edzésemet – több mint két hete indult a felkészülés ezen része. Különlegességekre nem kell gondolni, futás, kondizás szerepel benne, de pihenőidőt is tartalmaz. Ekkora hőségben butaság lenne a szabadban szenvedni, így beltéren csinálom meg a feladatok nagy részét.

– Bírod ezt a hőséget?

– A tél nem a barátom, a nyarat viszont nagyon szeretem, még akkor is, ha ez a hőség néha több a soknál. Az ideális az, amikor elég felvenni egy fürdőnadrágot és egy papucsot, abban akár egész nap elvagyok. Ami a hőséget illeti, a régi sportcsarnokban hozzászokhattunk, ott volt olyan edzőmeccs, ahol lehetett vagy ötven fok a pályán, kapusként ráadásul mindezt melegítőben kellett kibírni – az az időszak megedzett.

– Szerepel még utazás a családi tervekben a felkészülés kezdete előtt?

– Azon már túl vagyunk, most voltunk először négyesben repülővel nyaralni, Törökországban jártunk. Csodásan sikerült, gyerekbarát helyen voltunk, minden róluk szólt – Narina és Dominik is remekül érezte magát. Júniusban voltak négy évesek, imádják a vizet, így a Balatonnál is a strandolás az elsődleges program.

– A csapat számára július 24-én indul a felkészülés, 31-én pedig irány a szlovéniai Rogla és a magaslati edzőtábor, ahol augusztus 11-ig zajlik a munka. Mennyire ismered a helyet?

– Túlságosan is: pályafutásom során legalább tizedik alkalommal utazom oda, a válogatottal is rendszeresen mentünk. Ez az egyik legfontosabb szakasza a felkészülésnek, a táborban pedig minden adott a munkához, de azért nyaralási helyszínnek nem választanám. Egy dombtetőt érdemes elképzelni, amelyen van egy sportcsarnok, egy hotel és egy futópálya – semmi más. A közelben található még egy bolt, ott szoktunk bevásárolni. Naponta két-három edzés mellett persze sok idő amúgy sem maradna másra. Annyi biztos, hogy a roglai tizenkét nap lassabban telik majd el, mint a nyár többi része.

– Hogy néz ki egy kapusnak a magaslati edzőtábor? Miben más?

– Nem sokban, mivel az általános erőfejlesztés a feladat, leginkább biciklizés, kardió és kocogás. Nem titok, harmincnyolc évesen már nem vagyok a legjobb futóformámban, de a térdműtéteim után nem is ez a feladatom. Sokkal inkább az, hogy megfelelően regenerálódjak, és tökéletes fizikai állapotban legyek a szezon első meccsére.

– Két hónap múlva a Paris Saint-Germain csapatát fogadjuk a Machineseeker Bajnokok Ligájában. Mit szóltál a sorsolás után az A csoporthoz?

– Ennél nehezebbet nem igazán lehetett elképzelni. A PSG után sorrendben játszunk a német Kiellel, a dán Aalborggal, a norvég Kolstaddal és a lengyel Kielcével, azaz öt elképesztően kemény párharc vár ránk az elején – mondom ezt annak ellenére is, hogy olvastam a Kolstad anyagi gondjairól szóló híreket. Ezek után fogadjuk majd a HC Zagrebet és az Eurofarm Pelistert, akik ellen szintén nem mehetünk biztosra. Izgalmas kihívás lesz a csoportkör, felfrissülő, átalakuló szakmai stábbal és kerettel jelenleg nehéz lenne megmondani, mire leszünk képesek. Meg kell várnunk az első bajnokikat, hogy lássuk, hogy áll össze a csapat.

– Ez évvel ezelőtt egyetlen helyen változott a keret, most viszont sok új arc lesz az öltözőben. Milyen érzés lesz így a felkészülés?

– Kettős. Akik elmentek, nagyon fognak hiányozni, barátok, harcostársak távoztak, olyan ez, mint amikor a szíved egy darabját veszíted el. Emberileg és szakmailag is nagy űrt hagytak maguk után. Ezzel együtt az is igaz, hogy a vérfrissítésre szükség van, az újak hozhatnak új impulzust – akár a játékosok, akár a szakmai stáb tagjai. A közös munka során minden kiderül!

Gyúrós István