5
7
Buday Ferenc: a szurkolók a legnagyobb motiváció
– Kezdjük a beszélgetést egy szomorú történettel, hiszen szeptember 3-án súlyos, cserbenhagyásos balesetet szenvedtél, hogy vagy?
– Köszönöm a kérdést, lábadozom, de a felépülésem még legalább két-három hónapot vesz igénybe. A lábamon a seb szépen gyógyul, szerencsére nem kellett amputálni, a koponya- és arccsonttörésem is javul. Néha azért elbizonytalanodom, mert volt olyan nap, amikor már másfél kilométert sétáltam, jól éreztem magam, de sajnos sokszor előfordul, hogy szédülök, nem vagyok jól. Komoly agyrázkódást szenvedtem, nem emlékszem sok mindenre, csak arra, hogy elüt az autó, és kapok egy nagy ütést. De most nagyon örülök annak, hogy beszélgethetünk, ez mindig feldob, főleg, ha szegedi kézilabdáról van szó.
– 1981-ben az első Szeged-Veszprém meccsen te voltál az edzőnk. Emlékszel a meccsre?
– Ebből az évből az az örömteli esemény van meg igazán nekem, hogy ekkor született Dani fiam. Az rémlik, hogy a Veszprém már akkor nagyon erős volt, a vezetőjük, Hajnal Csaba több neves játékost is az újonchoz csábított. Mi alulról építkeztünk, léptünk előre évről évre, ezt az utat választottuk, ami úgy gondolom, hogy sikeres volt, hiszen a szegedi férfi kézilabda meghatározó szerepet töltött be, és tölt be mind a mai napig.
– Jön szombaton a Szuperrangadó! Nem dönt még semmiről, nem osztanak érmet, de egy Szeged-Veszprém az mindig kiemelt találkozó.
– Így gondolom én is. Ez a gigászok csatája lesz. Mindkét oldalon remek játékosok, kiváló szakemberek találhatóak. Nagyon szeretem nézni ezt a játékot, gyors, taktikus, minden elemében magas színvonalú, nagyszerű technikai megoldások jellemzik. Nekem megadatott, hogy többször is részese lehessek ilyen nagyszerű rangadónak. Ha nyertél, annál szebb érzés nem létezett. Boldog volt mindenki. Ha vesztettél, akkor két napig nem aludtál, járt az agyad, hogy mit rontottál el. Éppen ezért, nem létezik olyan, hogy nincs tétje egy Szeged-Veszprémnek.
– Mit üzensz a csapatnak és a szurkolóknak?
– Nagyon szurkolok nekik innen a kórházból, sajnálom, hogy nem lehetek ott. Éppen az elmúlt héten nosztalgiáztam én is, amikor az újszegedi sportcsarnok az 50. születésnapját ünnepelte. Sok-sok játékos hozzászólását olvastam, akik azt írták, hogy amikor az öltözőben voltunk, akkor hallottuk azt a morajt, amit a szegedi tábor teremtett. Félelmetes volt, és ez hatalmas motiváció volt mindenkinek. Erre lesz szükség most is, a PICK Aréna is félelmetes, mert a közönség buzdítása rengeteget jelent, közösen biztos vagyok benne, hogy sikerül megszerezni a győzelmet. Nagyon szurkolok, hogy sikerüljön ez, és tiszta szívből üdvözlök mindenkit.
– Mi pedig a #HandballFamily nevében gyors felépülést kívánunk!
