Juan Carlos Pastor: mindig a szívemben lesztek!


- Mit adott az eltöltött tíz év Szegeden?
- Rengeteget adott nekem… Nagy élmény volt, fontos időszaka az életemnek. Megismertem egy nagyszerű országot, várost és kiváló embereket. Lépésről lépésre építettük fel a csapatot, egy olyan együttest, amely bárki ellen képes volt versenyezni. Sajnálom, hogy éppen abban az időszakban zúdult ránk a világjárvány, amikor nagy dolgokra lettünk volna képesek. 2018-ban bajnokok lettünk, 2019-ben elhódítottuk a Magyar Kupát, azonban ekkor volt egy borzalmas tíz percünk a BL-ben a Vardar ellen, ami miatt nem tudtuk kiharcolni a kölni négyes döntőben való részvételt. Ebből felálltunk, egy év múlva legyőztük a PSG-t, a Barcelonát, jól működött minden, de közbejött a már említett járvány. Ebben az idényben nyújtottuk a legjobb védekezésünket, éppen ezért sajnálom, hogy nem sikerült befejezni a szezont. Ezután még két nagyszerű győzelmet arattunk a magyar bajnokságban, de a sérülések és betegségek miatt a Bajnokok Ligájában már nem volt esélyünk egy nagy eredmény elérésére. Röviden összefoglalva a tíz évet: csodálatos volt! Ennyi idő alatt mindig vannak jó és rossz pillanatok, de a klub, amit örökre a szívembe zártam, mindig mögöttem állt.
- Hogyan emlékszik vissza az első napokra?
- A fókusz azon volt, hogy először is megismerjem a klubot, a csapatot, a játékosokat, a kollégákat, a várost, az embereket, szóval mindent és mindenkit. Fontos volt az is, hogy minél gyorsabban megismerjenek a játékosaim, hogy milyen ember vagyok, milyen edző és vezető. Ez olyan volt, mint egy építkezés, feltettük az első téglát. Rengeteget dolgoztunk, és ebben nagy segítségem volt Marko Krivokapics, akivel együtt formáltuk a csapatot pályán belül és kívül is. Úgy gondolom, hogy ez sikeres volt!
- Mit jelentett történelmet írni Berlinben, megnyerni 2014-ben az EHF-kupát?
- Ez a klub történetében egy hatalmas lépés volt. Két nap alatt két nagyszerű győzelmet arattunk, előbb a hazai pályán szereplő Füchse Berlin ellen, majd a fináléban a HB Montpellier ellen. Ekkor, ezen a hétvégén megmutattuk a világnak, hogy itt vagyunk, ekkortól mindenki másképpen tekintett a Szegedre, másként gondolkodott rólunk. A siker visszacsatolása volt annak, hogy jó úton járunk. Egy év múlva a BL-ben a legjobb nyolc közé jutottunk, ilyen lendületet adott ez az EHF-kupa-siker.
- 2018-ban, majd 2021-ben és 2022-ben is bajnokok lettünk. Milyen érzés volt háromszor ünnepelni?
- Az első aranyérmet megszerezni elképesztő érzés volt. A nagy Veszprémet sikerült megelőzni, mi lettünk a bajnokok 2018-ban. Csodás volt ünnepelni. És még sikerült ez kétszer, ami hatalmas siker volt a klubnak, a támogatóknak, a városnak és természetesen a csodás szurkolótáborunknak. Nagyon boldog voltam, mert láttam és tapasztaltam, hogy micsoda örömet szereztünk az embereknek, akik ezekre a sikerekre vágytak. Ez a szép sportban, együtt ünnepelni a győzelmet.
- Ha azt mondjuk, PICK Aréna, mi jut eszébe róla?
- Nincs még egy ilyen csodás kézilabda-aréna Európában, mint a miénk. Itt mindig tökéletes volt dolgozni, meccset játszani. Büszke lehet rá minden szegedi, hogy ilyen nagyszerű létesítménye van a városnak. Szép emlékkel gondolok majd az itt lejátszott meccsekre.
- Mi hiányzik majd legjobban Szegedről?
- Erre a kérdésre a legnehezebb válaszolni. Tíz év az tíz év, rengeteg idő. Hiányzik majd a szegedi barátom, Balogh Gábor és családja, a közös kávézások, a beszélgetések. A napi munkám, az Arénába járás, az edzések, a meccsek. Találkozni a kollégáimmal, a játékosokkal. Ez mind az életem része volt. Sok minden hiányzik majd, a klubvezetés, dr. Szűcs Ernő Péter és Kiss Bence, vagy a közvetlen kollégák, Dobozi Iván, Ollár Ádám és a többiek. De az élet ilyen. Van, ami egyszer elkezdődik, és egyszer ennek vége lesz, most véget ért egy csodás időszak az életemből.
- Kérhetünk egy utolsó üzenetet a #HandballFamily-nek?
- A szegedi szurkolók elképesztőek, hihetetlen hangulatot képesek teremteni. Jó érzés volt, hogy mindig szurkoltak nekünk. Köszönök mindent nektek, mindig a szívemben lesztek, csakúgy, mint Szeged. Nagy időszakát tölthettem az életemnek veletek, amit sohasem feledek.