Legendáink döntős emlékei (3. rész: Danijel Andjelkovics)

– Az első kérdés nem is lehet más, hogy vagy?

– Köszönöm az érdeklődést! Nálunk is javában zajlik még a francia bajnokság, három meccsünk van hátra, minden esélyünk megvan, hogy a Toulouse-zal a hatodik helyet megszerezzük, az pedig nemzetközi kupában való indulást jelentene.

– Hogyan emlékszel vissza a 2007-es bajnoki címünkre?

– Rettentően nehéz volt a kezdet, nem jöttek az eredmények, így szezon közben edzőt váltottunk. Semmi jele nem volt annak, hogy a végén aranyérmesek leszünk. De a küldetést teljesítettük, mi lettünk a magyar bajnok. Jó ég! Mekkora ünneplés volt a belvárosban, az egész város velünk volt. Ezek varázslatos pillanatok maradnak a pályafutásomban.

– Mi volt a titka a végső sikernek?

– Talán a Dunaferr elleni elődöntő hozott össze bennünket. Nagyon meg kellett küzdeni a továbbjutásért. Ez lelkileg sokat segített, nőtt az önbizalmunk, igazi egységet alkottunk. A döntőben nem volt vesztenivalónk, egymásért játszottunk, és mindent beleadtunk, amink volt, minden pillanatban harcoltunk. A Veszprém kerete erősebb volt, tele jó játékossal, de mi Csapatként küzdöttünk, ez volt a sikerünk titka. Ez most is sikerre vezethet, nagyon szurkolok a fiúknak: Hajrá, PICK Szeged!