Mikler Roland: a taps mindig jót tesz a lelkünknek

– Rutinból megy már a felkészülés?

– Na, ebben nem lehet rutint szerezni! Ez az időszak fiatalon és talán egy kicsit idősen is kemény. Talán mentálisan bírom jobban, mert jó pár ilyen felkészülést végigcsináltam, de mindig vannak nehéz időszakok, olyan edzés, amely után jóformán négykézláb megyek be az öltözőbe. Ilyenkor egy dologra tud gondolni az ember: egyszer csak a végére érünk. De itt kapsz egy jó alapot, amit ezután csak szinten kell tartanod. Ez már csak egy ilyen időszak, minden nyár erről szól, ezt már megtapasztaltam.

– Két edzőmeccset játszottunk, milyen volt a kapuból?

– Én nagyon élveztem, mert kedvelem, hogy Szegeden ennyire szeretik a csapatot, a kézilabdát, és ilyen sokan jöttek el a Balatonfüred és a Gyöngyös elleni meccsre is. Tipikusan felkészülési találkozókat vívtunk, voltak benne persze hibák, de mindkét nap délelőtt edzettünk, az alapozás alatt először játszottunk. Voltak jó dolgaink, örültem annak, hogy kiszolgáltuk a szurkolóinkat, szép gólokat szereztünk, és mi, kapusok is bemutattunk jó néhány védést, amely után tapsot kaptunk. Ez most nagyon fontos, mert jót tesz a lelkünknek.

– Pénteken és szombaton is újabb összecsapások várnak ránk. Élesítünk?

– Nem kérdés, hogy játékban és taktikában is lépnünk kell előre, mert közel két hét múlva már magyar bajnokit játszunk itthon a Budakalász ellen, nem egészen egy hónap múlva pedig már a Bajnokok Ligájában vívunk rangadót a címvédő Barcelona ellen. Fontosak ezek a felkészülési találkozók, mert ezek segítenek hozzá, hogy még jobbak legyünk. A keretünk egyetlen helyen változott, Szita Zoli pedig gyorsan felvette a ritmust. Remek srác, a válogatottból mi már ismertük, a rendszerünk sem idegen számára, hiszen Plockban is hasonló módon játszottak, így gyorsan beilleszkedett a csapatba. Ez lehet a legnagyobb erősségünk az új idényben, hogy a Bajnokcsapat együtt maradt, nekünk pedig egyetlen dolgunk maradt: még jobbak legyünk, fejlődjünk.