PICK Aréna avató-lázban Balogh Zsolttal (2. rész)

- Láttad már a PICK Arénát?

- A nyáron többször is, hiszen a párommal és a kislányommal jártunk a városban, azóta ha megjelenik egy fotó róla, azt mindig megnézem. Beszéltem azért néhány volt csapattársammal, így ők is meséltek arról, milyen csodaszép létesítményben szerepelhetnek. Annak örülök, hogy a jelenlegi csapatommal, a Tatabányával jövő februárban ott játszhatok. Várom ezt a pillanatot, biztos, hogy még ellenfélként is nagy élmény lesz pályára lépni. Nem feledem, mennyit kaptam Szegedtől, a csapattól, a szurkolóktól.

- Eszedbe jutunk még?

- Csúnya lenne, ha nem! Pályafutásom legszebb időszakát tölthettem el kék mezben. Minden sportoló ilyenről álmodik. Annyit meséltem már, hogy orosházi kisgyerekként csodálattal néztem a jó öreg sporiban a Pick-meccseket. Az volt a vágyam, hogy én is ilyen hangulatban, ilyen szurkolótábor előtt kézilabdázhassak. Éppen azért vagyok szerencsés, mert ez megvalósulhatott, sikereket, győzelmeket értem el. Hatalmas büszkeség a szegedi történelem részese lenni. Ha egy kisgyerek megkérdezi tőlem, miért jó kézilabdásnak lenni, akkor elmesélem neki az én történetem. Legyenek álmai, céljai, mert ha hisz ebben és tesz azért, hogy napról napra jobb játékossá váljon, akkor ez megvalósulhat.

- Emlékezetes meccsek?

- Ha ezt elkezdem mesélni, akkor már vége lenne a PICK Aréna avatómeccsének... A viccet félretéve, azért ebből akadt bőven. Az EHF-kupa siker volt talán az első. Ez sokszor eszembe jut. De a bajnoki cím, a Magyar Kupa-győzelem, vagy éppen az első Veszprém Arénában aratott győzelem is ebbe a kategóriába tartozik. Ugye, milyen sok van? Rengeteg nagy csatát megélhettem, amelyért hálás vagyok a sorsnak.

- Hogy vagy?

- Köszönöm jól! A kislányom egyre nagyobb, amikor csak tehetem, nagyon sokat játszunk együtt. Jó családapának lenni, egészen más lett az életem.