PICK Aréna avató-lázban Buday Ferenccel (1. rész)

- A közelmúltban volt 44 éve, hogy az első nemzetközi meccsünket játszottuk. 1977. november 10-én 27-22-re nyertünk a KEK-ben a Barcelona ellen. Eszedbe szokott jutni ez a premier-mérkőzés?

- Milyen érdekes, éppen a napokban beszélgettem kollégákkal arról, hogy a régi szegedi sportcsarnoknak milyen hangulata volt, így persze szóba került ez a meccs is. A montreáli olimpia után igazoltam a Volánba, azonban fél évet nem játszhattam, így már nagyon vártam a bemutatkozást. Tényleg jól ment a meccsen, sokat tettem hozzá a győzelemhez, de ehhez kellett a csapat is. Kiváló társakkal játszhattam együtt, évről évre egyre erősebbek lettünk, fokozatosan léptünk előre. Sajnos, nekem lett egy komoly térdsérülésem, így viszonylag korán véget ért a szegedi pályafutásom. Visszatérve a sporira, hivatalosan kétezer néző jöhetett volna be, de nemegyszer előfordult, hogy ennek a duplája szurkolt nekünk. A régi öltözőnk az uszoda felőli oldalon volt. Amikor vettük fel a meccsszerelést, már hallottuk, hogy micsoda hangulat van fent. Jóformán melegítenünk sem kellett volna, mert olyan állapotban futottunk ki, hogy akár kezdhettük volna a meccset. Csodás időszak volt, és nem tagadom, pályafutásom egyik legszebb és legemlékezetesebb időszaka volt ez.

- Milyen érzés volt, amikor Dani fiad is a Pick Szeged játékosa lett?

- Valahol jött, hogy ő is kézilabdás legyen. Szépen lépkedett előre, de sohasem beszéltünk arról, hogy csakis ezt a sportágat csinálja. Remek korosztályban szerepelt, kiváló társakkal, akik szintén sokra vitték. Mi már ekkor arra törekedtünk, hogy összetartók legyenek, így a ma már népszerű csapatösszetartások nálunk állandók voltak. Ebben az időben ez nem volt divat. Sok meccset megszereztem Németországból, videomagnón megnéztünk rengeteg Bundesliga-találkozót, közösen elemeztünk, képeztük magunkat. Visszatérve Danira, nagyon büszke voltam, hogy ő is Pickben játszhatott.

- December 9-én átadják az új otthonunkat, a PICK Arénát. Várod már az eseményt?

- Az Aréna közelében lakik egy barátom, ő nagyon sok fotót küldött nekem, de az internet jóvoltából is figyelemmel követtem az építkezést. Gyönyörű lesz, és méltó helyére kerül a szegedi kézilabda. Jó lesz újból találkozni azokkal az emberekkel, akiket régen láttam, üdvözölni a szurkolókat, akiket mindig nagyon kedveltem, mert jó volt Szegeden kézilabdásnak lenni mindig.