PICK Aréna avató-lázban llyés Ferenccel (4. rész)

- Ha egy fiatal kézilabdás odaáll eléd, és megkérdezi, milyen volt a PICK Szegedben játszani, mit mesélsz neki?

- Nagyon sok szépet, mert ezt kaptam a szegedi pályafutásom alatt. Nagyon fiatalon, nagyon messziről érkeztem, Székelyudvarhelyen születtem, ott kezdtem előbb futballozni, majd kézilabdázni. Hívott a Szeged, én jöttem, de emlékszem, az első hetekben mennyire izgultam. Ám hihetetlen szeretetet kaptam, és talán azt mesélném el a kis kézilabdásoknak, hogy a PICK-ben jó játszani, mert a szurkolók rajonganak a csapatért.

- Mindenkinek feltettük azt a kérdést, melyik meccsre emlékszik vissza a legszívesebben. Nálad ezt nem nehéz kitalálni, a berlini EHF-kupa-döntő a kedvenced?

- Az biztos, hogy emlékezetes marad. Már az nagy dolog volt, hogy bejutottunk a négyes döntőbe. Nézegettük a csapatokat, előzetesen a bronzérem tűnt megszerezhetőnek, hiszen az elődöntőben a német Füchse Berlinnel csatáztunk. Micsoda meccsen győztük le őket! És ekkor megéreztünk valamit, éhesek lettünk a sikerre. A Montpellier ellen pedig igazi csapatként küzdve nyertünk. Sokszor mondják, ha egyben van a csapat, akkor sok-sok nagy győzelmet el lehet érni. Nos, mi nagyon együtt voltunk.

- A hát mögötti gólodat nagyon sok kissrác utánozta ezután!

- Jó játékosnak szerencséje van, szokták mondani. Zubai Szabit akartam helyzetbe hozni, de elment mellette a labda, amely pattant egyet Omeyer előtt is, majd a kapuban kötött ki. Vicces volt, de fontos találat volt ez is a döntőben.

- Mit raktál el a szegedi időszakból leginkább a szívedbe?

- Azt a rengeteg barátot, akikkel itt megismerkedtem. Nagyon összetartó társaság maradtunk továbbra is. Jelenleg nem a városban élek, de sokszor térek haza, mert Szeged lett Udvarhely mellett a második otthonom. Nagy hálával tartozom a szegedi csapatnak, mert itt lettem játékos, itt értem el olyan sikereket, győzelmeket, amelyre nagyon büszke vagyok. Köszönöm a szurkolók szeretetét is. Volt, amikor haragudtak rám, mert elmentem, de visszatértem, és a második időszakom is sikeres volt. Nem is a játék hiányzik már nekem, hanem a kék tábor, ahogyan szurkolnak, ahogyan hajtanak bennünket. Ez sokszor jut az eszembe.

- Megyünk az új otthonukba, a PICK Arénába. Figyelted az építkezést?

- Persze, sok fotót, felvételt láttam, jártam személyesen is az Aréna környékén. Biztos, hogy belülről is csodaszép, nagyon megérdemelte már a csapat, a szegedi közönség, hogy méltó helyre költözhessen.