Elhunyt Makula Béla szurkolónk

Megdöbbenten ülünk. Csak nézünk magunk elé, és nem akarjuk elhinni a hírt. Miközben a közösségi felületeken egyre több fotó jelenik meg rólad, miközben a szurkolótársaid emlékeznek, nekünk is kicsordul egy könnycsepp az arcunkra.

„Isten veled, Makula Béla!” – írják azok a társak, akik rajongtak érted. A humorodért, a hűséges szurkolásért, azért, mert te mindig a #kékek mellett álltál. Akkor is, amikor nem jöttek a győzelmek, akkor is, amikor ünnepeltünk, buliztunk.

Létezett egy „Bélás mosoly!” De jó volt látni. Szerettük, amikor jókedvű voltál. Te bárkit meg tudtál nevettetni. Jó ég! Mennyi helyre elkísértél bennünket. Finnországtól Spanyolországig, Észak-Macedóniától Lengyelországig jöttél velünk, mert ott akartál lenni mellettünk. Mi akkor is mentünk hozzád pacsizni, amikor győztesen jöttünk le a pályáról, akkor is, ha esetleg kikaptunk, mert te mindig nyújtottad a kezed.

Nagy ember voltál. A szó szoros értelmében. Az ember biztonságban érezte magát melletted, mögötted. De nem volt sohasem balhé, mert nem voltál ennek a híve. Nagy szíved volt, emberi, szeretettel teli.

Béla! Mézi már vár! Mekkora kettőst alkottatok. Az a kép, ahogy együtt ültetek – már, amikor tudtatok egy helyben ülni – a jó öreg spori lelátóján, örökre megmarad nekünk. Ti együtt, Mézivel, Keszi bácsival, Zsuzsa mamával és a többiekkel onnan fentről szurkoltok tovább. Mi pedig figyeljük a kék eget, hátha jön egy felhő, amelyen ott ültök, és közösen ordítjátok: „PICK Szeged!” Nézzük, figyeljük a felhőt, mert hiányoztok nekünk.

Isten veled, Makula Béla. Az emléked a kék szívünkben megőrizzük.