Mandl Alice: Fejlődni! Edzeni!

- Mi a legfontosabb egy-egy ilyen kézilabdatornán? Mit szeretne visszakapni a gyerekektől?

 - Amit sokat gyakorlunk az edzéseken, azokat próbálják megcsinálni a meccseken, illetve önmagukat próbálgassák, legyenek bátrak. Vigyenek véghez olyan dolgokat, ami önbizalmat ad nekik, ez is fontos.

 - Kapott ebből vissza?

 - Szerencsére ilyen mindig van! Amiben reménykedem, hogy egyre több gyerektől kapjam vissza azt, amit a tréningeken elsajátítunk. Mindenben erősnek kell lenni!

 - Még kicsik a srácok, 11 évesek. Szoktak izgulni?

 - De még mennyire! Mindig van, akinek hevesebben dobog a szíve, remeg még a keze.

 - Mi volt a legszebb a két kupán, amire igazán szívesen emlékszik vissza?

 - Az, hogy talpról nagyon sok lövést engedtünk el, és ezek nagy része gól is lett. Sokat gyakoroltuk. Kiszámíthatatlannak tartom, ezért is volt öröm, hogy sokat alkalmazták a játékosaim. Ami öröm volt, hogy ezt több játékosomtól is visszakaptam.

 - Ebben a korosztályban mi a legfontosabb, mit sajátítsanak el a gyerekek?

- Jó lenne, ha mindenki magasra nőne... Persze, ez nem várható el mindenkitől. Mit kell megtanulni? Leginkább a cselezéseket, azt, hogy koordinációja legyen a gyereknek és ne csak önmagát lássa a pályán. Tudatosítani azt bennük, hogy azért választották ezt a csapatsportágat, mert ők is ennek a részei, társakkal játszanak.

 - Mindig is azt vallotta, hogy ilyen fiatalon nem az eredmény számít, hanem, hogy játszanak, fejlődjenek! Tudatosul ez a srácokban?

 - Szerintem igen! Nem a megnyert kupák száma számít ilyenkor. Itt egy jó példa arra, amit képviselek: most amikor jöttem az edzésre, akkor az egyik játékosommal érkeztem, és beszélgettünk. Hétfőn úgy kezdtük az edzést, hogy megbeszéltük a kecskeméti szereplést. Ekkor kiemeltem, hogy az ellenfelek között azért sok-sok fiatalabb játékos is szerepet kapott. Ő éppen azt mondta, tudja, hogy még ennél is jobban kell mindent csinálnia, hiába nyertünk meg minden meccset, nem szabad ezt túl ünnepelnie senkinek sem. Jó volt hallani, hogy eljutottak hozzájuk a mondataim.

Interjú: Süli Róbert